Kulturális Riadó

  • Kritika,  Kulturális Riadó,  Márk

    A tagadás kultúrája: Emilia Pérez

    Az idei Oscar-gála legmegosztóbb filmje minden kétséget kizáróan az Emilia Pérez volt. A film kapcsán kialakuló társadalmi polémia azonban nem több, mint a 21. századi kultúrharc egyik újabb ütközete, amelyben az elfogódott kritikátlanság csap össze a dühödt tagadással. Na, de mit nyer a néző mindezzel? Nem sokat.  A tét nélküli toleranciakampányoknál nem sok idegesítőbb jelenség tulajdonítható a modern korszellemnek. A sekélyességben lubickoló szolidaritási kiállások, különösen ha sekélyességükben a művészi, kulturális horizontot ostromolják, félreérthetetlenül a bináris elfogadó-kirekesztő dichotómia martalékává züllesztik a filmművészetet, irodalmat, zenét, színházat. Készült erről 2023-ban egy nagyszerű film, melynek címe American Fiction és amely film mostanra méltatlanul elfeledetté vált, pedig minden eddigi kísérletnél pontosabban taglalja az identitáskultúra értelmetlenségének…

  • Kritika,  Kulturális Riadó,  Márk

    Az öncsalás társadalma: Sünvadászat

    Gyanítom nincs még egy olyan társadalom a világon, amely annyit foglalkozna magával, mint a magyar. A köldöknézős provincializmus persze a legtöbbször csak ártalmas tényezőként van jelen a művészetekben, hiszen szűklátókörűséget és önigazolási kényszert teremt ott, ahol a nyitottság és a világ megismerése, értelmezése kell, hogy vezérelje az alkotót. De néha nem árt szembenézni azzal, hogy kik vagyunk mi. Mi mindannyian és mi egyénenként. Mik azok a vezérlőelvek, amelyek alakítják a sorsunkat és melyek azok a tulajdonságok, beidegződések, amelyeket ideje lenne levetkőznünk végre. Schwechtje Mihály filmje, a Sünvadászat felveti ezeket a kérdéseket és fel is mutatja az egyik legkárosabb kollektív bűnt, amely ott lapul a hétköznapok kulisszái mögött, csak éppen mindenki…

  • Kritika,  Kulturális Riadó,  Márk

    Bűn az élet: Kix

    A Kix a tavalyi év egyik meglepetésfilmjeként híresült el a köztudatban. Mikulán Dávid és Révész Bálint produkciója egyszerre sugározza a punkság kaotikusságát, a coming of age filmek feel good érzését és a legmélyebb drámai hatást, miközben nélkülöz minden olyan allűrt, amivel a jóléti demagógiában érdekelt alkotók jellemzően vissza szoktak élni. Alkotásuk így lesz üde, sajátosan eredetei és páratlanul érzékeny színfoltja a hazai filmkultúrának. Lássuk hát, mit tud a magyar boyhood. Ritka az, amikor úgy állok fel egy dokumentumfilm megnézése után a székből, hogy nem azon agyalok, hogy melyik rendező tudná az adott sztoriból a legjobb játékfilmet rendezni. A Kix alkotói megteremtették számomra ezt az élményt és filmjük hatására az előbb…

  • Egyéb,  Kulturális Riadó,  Mozigrund Podcast,  Streamdaráló

    Üdvözlünk a Mozigrund Blogon! 🎬✨

    Kedves Olvasóink! Nagy örömünkre szolgál, hogy itt is üdvözölhetünk titeket, a Mozigrund világában! A podcast csatornánk után most egy újabb kalandra indulunk – ezúttal írott formában. Ez a blog azért született meg, hogy még több tartalommal, érdekességgel és mélységgel gazdagítsuk azt, amit a filmekről, sorozatokról és a popkultúra világáról gondolunk és beszélünk. Itt megtalálod:🎥 Részletes elemzéseinket az epizódokhoz kapcsolódóan,📚 Kulisszatitkokat és érdekességeket a kedvenc filmjeinkről és sorozatainkról,📝 Kiemelt témákat és különvéleményeket, amelyeket nem mindig van időnk kifejteni a podcastban. Célunk, hogy még közelebb hozzuk hozzátok azt az élményt, amit a Mozigrund képvisel: közös gondolkodást, vitákat, rajongást és azt a különleges nézőpontot, amit mi képviselünk a filmek és sorozatok kapcsán. Köszönjük,…

  • Kulturális Riadó

    Streamingnapló Január

    Saltburn: Okosabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában, de azért még így is elég szórakoztató 10/6  (Amazon Prime) Maestro: A film megnézése után pontosan annyit tudtam Leonard Bernsteinről, mint mikor leültem elé. Azt, hogy meleg volt és hogy sokat cigarettázott. 10/4 (Netflix) Tár: Eleinte kevésnek éreztem, aztán a második felében bemutatott  bukástörténet emelt rajta vagy három pontot. Sajnálom, hogy annak idején kihagytam, örülök, hogy most pótoltam. 10/8 (Skyshowtime) Hat hét: Nagyon érzelmes történet. A budapesti peremvidék ábrázolása iszonyú hiteles. A karakterek jók, a cselekmény szépen felépített, a dráma jól átélhető. A vágás pocsék, a dialógusok pedig úgy kiáltanak egy jó scriptwriterért, mint újszülött csecsemő az anyjáért. Magyar filmes viszonylatban viszont abszolút…

  • Kulturális Riadó

    Mozinapló 2023. Január

    Egy zuhanás anatómiája: Kiváló. Tárgyalótermi dráma még soha nem volt ennyire realisztikus. A kedvencem a múlt évből. 10/10. Előző Életek: Csodálatos történet, csodálatos film, picit túlnyújtott jelenetekkel. 10/8 Hátralevő életem első napja: Összességében tetszett, de meg így sem lesz egy maradandó alkotás. Bővebben lentebb. 10/6,5 Club Zero: Igazi csemege. Nagyon vicces, nagyon abszurd, nagyon beteg. A hibái ellenére is élvezhető. 10/7. Fattyú: Mestermunka. Történelmi filmes viszonylatban 10/9, önértékén, műfaji besorolás nélkül 10/7. Az végeredményben annyi, mint 10/8. Lentebb bővebben + podcast. A tanári szoba: A másik nagy kedvencem tavalyról. Nagyon erős alkotás, amit az első alkalom után muszáj volt újra megnéznem. Az egyetlen ok, ami miatt nem tízes az az,…

  • Kulturális Riadó

    Dream Scenario

    Kristoffer Borgli az előző, Rosszul vagyok magamtól című filmjével igen magasra tette nálam a lécet. A fiatal norvég rendező a korszellem mély megértéséről tanúbizonyságot téve ábrázolta a közösségi média által uralt társadalom kollektív pszichéjének legsúlyosabb szimptómáját, a nárcizmust. Filmje egyszerre volt groteszk látlelet, abszurd szatíra és húsbavágó társadalomkritika. Éppen ezért örültem annyira, amikor kiderült, hogy ő ül majd az egyik legújabb A24-es produkció rendezői székébe. Ez a film az Álmaid hőse. A film remekül ötvözi a szürreális elemeket, a humor olykor legalantasabb megnyilvánulásaival és a személyes drámába oltott társadalomkritikával. Arányait tekintve ez a mű kifogástalan. Végig nagyon tudatosan adagolja a komplex élmény elsajátításához szükséges komponenseket, miközben a felszín alatt lépésről…

  • Kulturális Riadó

    A tanári szoba

    Képtelenség érzelmileg nem bevonódni ebbe a történetbe. Csak sajnos feloldás híján akaratlanul is a szélsőségek csapdájába kerül az ember. Ugyan ezt éreztem a Vadászat esetén is, de ott a rendező végül megteszi azt a gesztust, hogy a film végén kivezeti a nézőből a feszültséget. Mads Mikkelsen óvóbácsijához képest a Tanári szoba tanárnője képtelen arra, hogy kiálljon az igaza mellett. Nem azért, mert eszköztelen vagy, mert akaratgyenge jellem volna. Egyszerűen túl jó pedagógus és túl önzetlen ahhoz, hogy a saját igazát egy növendéke kárára képviselje. Leone Benesch fantasztikus a szerepben. Egyszerre nagyon karakán és esendő. Talpraesett, de bizonytalan. Ismét egy kiváló női alakítás most már sokadszorra az elmúlt időszak filmjeit tekintve.…

  • Kulturális Riadó

    A Fattyú

    A Fattyú a tökéletes történelmifilmes mestermunka prototípusa. Egy remekül megírt történet, amely tartalmazza a klasszikus, lineáris cselekményű elbeszélések jól ismert egységeit és a hős-antihős felosztású szembenállás karakterábrázolási sajátosságait. A film azonban mégsem a patetikus hollywoodi klisék szerinti lezárással ér véget, habár van benne bőven elég nyál így is. A rossz ugyan elnyeri méltó büntetését, a jó azonban koránt sem visz mindent, legalábbis ami a materiális térben megszerezhető javakat illeti. Kicsit az Igazság és jog című 2019-es észt filmmel tudnám párhuzamba állítani, ami persze egy jóval gyengébb és unalmasabb alkotás, mint a Fattyú, már ami a produkciós értékét illeti, de maguk a karakterek, a cselekmény fordulatai és a történet végkicsengése is…

  • Kulturális Riadó

    Hátralévő életem első napja

    Toni Servillo korábban a Nagy Szépség főszereplőjeként, Paolo Genovese pedig a Hely című film rendezőjeként vett le a lábamról, így kétségem sem volt afelől, hogy kettejük legújabb közös munkája a Hátralévő életem első napja is egy kötelezően megnézendő film lesz a számomra. A végeredményben pedig ezúttal sem csalódtam.. akkorát. Adott négy elveszett lélek, akiket az életkörülményeik a depresszió feneketlenül mély gödrébe taszított és kilátástalanságukból önnön életük feladásában látják az egyetlen lehetséges kiutat. Azonban a gondviselés Toni Servillo képében ad számukra egy utolsó esélyt arra, hogy revideálják korábbi álláspontjukat és megbékélve önmagukkal és életük viszontagságaival, tovább gyarapítsák az élők sorát. A film egy nagyon magával ragadó óda az élethez. Egy szívmelengetően…