Boldogok az európai filmesek

Őszintén megvallva, elképesztően ambivalens a viszonyom a tinédzsertörténetekhez. Egyfelől rajongok a műfajért, mert kulturális és művészeti szocializációm jelentős része a young adult zsáner különféle manifesztációinak bűvkörében telt, kedvenc filmeseim és íróim köthetőek a tematika különböző ágenseihez legyen szó akár Bret Easton Ellis horrorba hajló műfajparódiáiról, Nick Hornby vallomásos kitárulkozásairól, Greg Araki groteszk nihilizmusáról vagy Larry Clark kilátástálan pesszimizmusáról. Ugyanakkor az érem másik oldalán ott van az a tinédzserkultúra, melynek sziruposan bárgyú és giccsesen életidegen irodalmi és audiovizuális reprezentánsai beárnyékolják a coming of age történetek megítélését és a fiatalok szubkultúráját társadalmi igénnyel elemző alkotásokat is. A Boldogok a sajtkészítők valahol a két oldal között félúton vert tábort magának.

A történet központi figurája Totone, egy dél-franciaországi kis faluban élő fiatal, akinek apja korai halála miatt nagyon fiatalon át kell értékelnie az élethez és a felelősségvállaláshoz fűződő viszonyát. Helyzetét nehezíti, hogy nem pusztán önmaga létfenntartására kell koncentrálnia, de a tragikus haláleset miatt a szintén árván maradt húgáról való gondoskodás terhe is az ő vállát kezdi el nyomni.

A film felütése zavarba ejtő. A nyitójelenetben láthatjuk, amint egy tizenéves kölyök (Totone) az aktuális falunapi hacacáré közben, erősen ittas állapotban feláll egy sörpadra és a kisközösség tagjainak skandálása közepette rituálészerűen megszabadul a testét fedő textíliáktól. Ez az apró jelenet már önmagában előrevetíti a film egészét jellemző hangulat kettősségét, amelyet egyrészt a kis mezőgazdasági francia falu térbeli viszonyai, másrészt a településen élő fiatalok életképei határoznak meg. A filmben végig iszonyatosan sok az átkötő szekvencia. Ilyenkor a montázsszerű tájábrázolás, a részeg önelveszejtés gondtalan pillanatainak stilizált megörökítése és a reményteli küzdelem néhol felemelő, néhol lesújtó részletei váltják egymást.

És hogy mi adja ennek a küzdelemnek a velejét? Nos az, hogy Tontone fejébe veszi, hogy követve apja útját, ő is a sajtkészítésből igyekszik megteremteni a mindennapi betevőnek valót maga és a huga számára. Ezen felbuzdúlva, barátai segítségével belevág a mesterség kitanulásába és onnantól kezdve elsőszámú céljává válik, hogy elnyerje a helyi sajtkészítőverseny győztesének járó pénzdíjat. Hogy sikerül-e tulajdonképpen részletkérdés (Spoiler: nem), bár a dramaturgia szempontjából okos húzás, hogy a felszíni értelmezés szinte a történet végéig elhiteti velünk, hogy a művelet tényleg megvalósítható, holott titkon mindenki tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. Tontone életében viszont a folyamat hatására gyökeres változás áll be. A cselekmény során megismerkedik Marie-Lise-el, aki a környékbeli egyik legnagyobb sajtkészítő műhely tulajdonosának lánya, egyben azon srácok húga, akikkel a filmnek egy korábbi pontján Tontone-nak a helyi diszkóban már volt egy kis nézeteltérése. A Marie-Lise-el való abszurd viszonya révén az addig szűz Tontone nem csak a szexualitás világába nyer betekintést, de a lány kihasználása (tőle lopja a tejet, ami a sajtkészítés alapja), majd a bűnével való szembesülés által képes lesz arra is, hogy korábbi önmagát meghaladva átlépje a kényszerű felnőtté válás küszöbét.

A Boldogok a sajtkészítők egy meseszép film, mind tartalmi, mind esztétikai szempontból, azonban a taglalt problémahalmaz mélyrétegei sajnos érintetlenül maradnak. A film első negyedében például nagyon hangsúlyos szerepet kap az alkoholizmus, ami az apa halála után gyakorlatilag teljességgel háttérbe szorul, pedig a kisfalusi kocsma-diszkó, mint a szórakozás egyetlen formája 14 és 60 éves kor között szerintem Magyarországon is sok ember számára ismerős lehet (helló 3 millás kocsmaprogram).

Kimondottan jól esett ugyanakkor, hogy francia film lévén nem a szokásos angolszász kultúrkör fiatalságtoposzaival operált. A Boldogok a sajtkészítők, mind elbeszélésében, mind a részleteiben egy ízig-vérig európai történet, amelyben szinte végig visszaköszönnek azok a klasszikusan archetipikus karakterek, akik sokak számára ismerősek lehetnek akár idehaza is. Arról nem is beszélve, hogy ezerszer befogadhatóbb az a világ, amelynek legnagyobb tétje egy 30 ezer eurós sajtkészítő fődíj körül forog, mint az, ahol ezt az összeget nagyjából egy este alatt elveri kábítószerre Jacob Elordi és Zendaya, California külsőn.

Mindent egybevetve van itt minden, ami egy jó másfél órás felnövéstörténethez szükséges. Barátság, árulás, szex, fizikai és verbális adok-kapok, tesztoszteronszagú kamaszkori emberkedés, olcsó altesti humor, bukdácsolás, karakterfejlődés és a végén egy kellőképpen szentimentális, de jószándékú lezárás. Mindez kiváló fiatal színészek prezentálásában. Clément Faveau az új Vincent Cassel. Itt láttad ezt először leírva.