Saltburn: Okosabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában, de azért még így is elég szórakoztató 10/6  (Amazon Prime) Maestro: A film megnézése után pontosan annyit tudtam Leonard Bernsteinről, mint mikor leültem elé. Azt, hogy meleg volt és hogy sokat cigarettázott. 10/4 (Netflix) Tár: Eleinte kevésnek éreztem, aztán a második felében bemutatott  bukástörténet emelt rajta vagy három pontot. Sajnálom, hogy annak idején kihagytam, örülök, hogy most pótoltam. 10/8 (Skyshowtime) Hat hét: Nagyon érzelmes történet. A budapesti peremvidék ábrázolása iszonyú hiteles. A karakterek jók, a cselekmény szépen felépített, a dráma jól átélhető. A vágás pocsék, a dialógusok pedig úgy kiáltanak egy jó scriptwriterért, mint újszülött csecsemő az anyjáért. Magyar filmes viszonylatban viszont abszolút…

Egy zuhanás anatómiája: Kiváló. Tárgyalótermi dráma még soha nem volt ennyire realisztikus. A kedvencem a múlt évből. 10/10. Előző Életek: Csodálatos történet, csodálatos film, picit túlnyújtott jelenetekkel. 10/8 Hátralevő életem első napja: Összességében tetszett, de meg így sem lesz egy maradandó alkotás. Bővebben lentebb. 10/6,5 Club Zero: Igazi csemege. Nagyon vicces, nagyon abszurd, nagyon beteg. A hibái ellenére is élvezhető. 10/7. Fattyú: Mestermunka. Történelmi filmes viszonylatban 10/9, önértékén, műfaji besorolás nélkül 10/7. Az végeredményben annyi, mint 10/8. Lentebb bővebben + podcast. A tanári szoba: A másik nagy kedvencem tavalyról. Nagyon erős alkotás, amit az első alkalom után muszáj volt újra megnéznem. Az egyetlen ok, ami miatt nem tízes az az,…

Kristoffer Borgli az előző, Rosszul vagyok magamtól című filmjével igen magasra tette nálam a lécet. A fiatal norvég rendező a korszellem mély megértéséről tanúbizonyságot téve ábrázolta a közösségi média által uralt társadalom kollektív pszichéjének legsúlyosabb szimptómáját, a nárcizmust. Filmje egyszerre volt groteszk látlelet, abszurd szatíra és húsbavágó társadalomkritika. Éppen ezért örültem annyira, amikor kiderült, hogy ő ül majd az egyik legújabb A24-es produkció rendezői székébe. Ez a film az Álmaid hőse. A film remekül ötvözi a szürreális elemeket, a humor olykor legalantasabb megnyilvánulásaival és a személyes drámába oltott társadalomkritikával. Arányait tekintve ez a mű kifogástalan. Végig nagyon tudatosan adagolja a komplex élmény elsajátításához szükséges komponenseket, miközben a felszín alatt lépésről…

Képtelenség érzelmileg nem bevonódni ebbe a történetbe. Csak sajnos feloldás híján akaratlanul is a szélsőségek csapdájába kerül az ember. Ugyan ezt éreztem a Vadászat esetén is, de ott a rendező végül megteszi azt a gesztust, hogy a film végén kivezeti a nézőből a feszültséget. Mads Mikkelsen óvóbácsijához képest a Tanári szoba tanárnője képtelen arra, hogy kiálljon az igaza mellett. Nem azért, mert eszköztelen vagy, mert akaratgyenge jellem volna. Egyszerűen túl jó pedagógus és túl önzetlen ahhoz, hogy a saját igazát egy növendéke kárára képviselje. Leone Benesch fantasztikus a szerepben. Egyszerre nagyon karakán és esendő. Talpraesett, de bizonytalan. Ismét egy kiváló női alakítás most már sokadszorra az elmúlt időszak filmjeit tekintve.…

A Fattyú a tökéletes történelmifilmes mestermunka prototípusa. Egy remekül megírt történet, amely tartalmazza a klasszikus, lineáris cselekményű elbeszélések jól ismert egységeit és a hős-antihős felosztású szembenállás karakterábrázolási sajátosságait. A film azonban mégsem a patetikus hollywoodi klisék szerinti lezárással ér véget, habár van benne bőven elég nyál így is. A rossz ugyan elnyeri méltó büntetését, a jó azonban koránt sem visz mindent, legalábbis ami a materiális térben megszerezhető javakat illeti. Kicsit az Igazság és jog című 2019-es észt filmmel tudnám párhuzamba állítani, ami persze egy jóval gyengébb és unalmasabb alkotás, mint a Fattyú, már ami a produkciós értékét illeti, de maguk a karakterek, a cselekmény fordulatai és a történet végkicsengése is…

Toni Servillo korábban a Nagy Szépség főszereplőjeként, Paolo Genovese pedig a Hely című film rendezőjeként vett le a lábamról, így kétségem sem volt afelől, hogy kettejük legújabb közös munkája a Hátralévő életem első napja is egy kötelezően megnézendő film lesz a számomra. A végeredményben pedig ezúttal sem csalódtam.. akkorát. Adott négy elveszett lélek, akiket az életkörülményeik a depresszió feneketlenül mély gödrébe taszított és kilátástalanságukból önnön életük feladásában látják az egyetlen lehetséges kiutat. Azonban a gondviselés Toni Servillo képében ad számukra egy utolsó esélyt arra, hogy revideálják korábbi álláspontjukat és megbékélve önmagukkal és életük viszontagságaival, tovább gyarapítsák az élők sorát. A film egy nagyon magával ragadó óda az élethez. Egy szívmelengetően…