Oswald David Lynchtől búcsúzik Sokat gondolkoztam mit írjak a mesterről, David Lynch-ről. Mester volt mint Bowie, Cobain, vagy Dali. Mikor megtudtam, hogy elment, ürességet éreztem. Utoljára Bowie-nál volt ilyen. Olyan megszokott volt, hogy a világ része, mégis olyan másvilági volt az egész személye. Ezektől volt ő több mint ember. Alkotott csöndben, szerényen. Mikor megismertem a filmjeit még fiatal voltam. Volt amit nem értettem, de éreztem mikor néztem. Ebből tudtam, ő elért hozzám, képes volt beszélni velem. Sokszor mondtam, a film lehet terápia. Nyugtatott, felzaklatott, de mindig velem maradt. Így alkottam meg vele önmagam, a bensőmet, a lelkem díszleteit. Kék Bársony függöny Egy fekete autóban a Mulholland Drive-on. Útvesztőben Twin Peaks…