-
STAR WARS – SKELETON CREW: Négy gyerek, a robot, meg a kalóz
A mai adásban Faun elmeséli milyen lett a legújabb Star Wars produktum, a Kóbor Alakulat. Van visszaút az Akolitus után? Elég ha elővesszük a Kincsvadászokat, és a Stranger Thingst majd a Star Wars díszletébe helyezzük? Tudott szerethető lenni ez az űrkaland? Jude Law ebben is fantasztikus?
-
Az öncsalás társadalma: Sünvadászat
Gyanítom nincs még egy olyan társadalom a világon, amely annyit foglalkozna magával, mint a magyar. A köldöknézős provincializmus persze a legtöbbször csak ártalmas tényezőként van jelen a művészetekben, hiszen szűklátókörűséget és önigazolási kényszert teremt ott, ahol a nyitottság és a világ megismerése, értelmezése kell, hogy vezérelje az alkotót. De néha nem árt szembenézni azzal, hogy kik vagyunk mi. Mi mindannyian és mi egyénenként. Mik azok a vezérlőelvek, amelyek alakítják a sorsunkat és melyek azok a tulajdonságok, beidegződések, amelyeket ideje lenne levetkőznünk végre. Schwechtje Mihály filmje, a Sünvadászat felveti ezeket a kérdéseket és fel is mutatja az egyik legkárosabb kollektív bűnt, amely ott lapul a hétköznapok kulisszái mögött, csak éppen mindenki…
-
Méltóság Amerikai módra – ÉNEK AZ ESŐBEN (1952)
A mai adásban Oswald és Katica egy igazi klasszikusról, Gene Kelly 1952-es Ének az Esőben című musicaljéről beszélget. Mitől jó egy musical? Miért tartják a valaha készült legjobb musicalnak ezt a filmet? Milyen plusz rétegeket tartalmaz, amitől több ez mint egy táncos móka? Mi a méltóság egy Amerikai szerint? Milyen volt a forgatás? Kérdezzétek Debbie Reynolds-ot.
-
Tudott ez a film vérfrissítést hozni a mitológiába? – NOSFERATU
A mai adásban Faun és Márk elmondják mit kezdett Robert Eggers, A Boszorkány, A világítótorony, és Az Északi rendezője a filmtörténelem első horrorszörnyével, Nosferatu-val. Milyen új, eddig nem látott elemeket, üzeneteket tudott a rendező ebbe a sokszor elmesélt sztoriba beilleszteni? Ennyi év után, és ennyi film után hogy tud működni ez a történet? Képes „javítani” a vámpírok popkultúrális megítélésén, vagy a korszellem itt is megmutatja önmagát?
-
Vámpírok, Nosferatu, meg a Feminin diszkóvérszívók
Ma egy tematikus adással jelentkezik Oswald és Faun a Büfében. A megszokottól eltérően most nem hírekkel kapcsolatban beszélgetnek (és lesz hogy vitáznak), hanem egy adott témáról, most a vámpírokról. Milyen kultúrális üzenete van a vámpíroknak? Mitől működik még több mint 100 év után is a Nosferatu, ellenben az Alkonyattal, vagy az Interjú a Vámpírral-al? Hogyan jutottunk el Nosferatutól a Diszkóvérszívókig? Ez egy új ötlet tőlünk, nektek. Emiatt ennek még lehet forrnia kell, de azon vagyunk mint mindig hogy a legjobb kultúrális tartalmat szolgáltassuk felétek.
-
Vannak okos nők és vannak szép nők. De van metszet? – PARTHENOPÉ: NÁPOLY SZÉPE
Vannak okos ÉS szép nők, vagy nincs metszet a két csoport között? Elég ha valaki, / valami szép (de amúgy belül üres)? Lehet egy film túl „Olasz”? Ez a film tényleg egy intellektuális blöff? Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat Katica és Márk a PARTHENOPÉ: NÁPOLY SZÉPE film kapcsán.
-
Bűn az élet: Kix
A Kix a tavalyi év egyik meglepetésfilmjeként híresült el a köztudatban. Mikulán Dávid és Révész Bálint produkciója egyszerre sugározza a punkság kaotikusságát, a coming of age filmek feel good érzését és a legmélyebb drámai hatást, miközben nélkülöz minden olyan allűrt, amivel a jóléti demagógiában érdekelt alkotók jellemzően vissza szoktak élni. Alkotásuk így lesz üde, sajátosan eredetei és páratlanul érzékeny színfoltja a hazai filmkultúrának. Lássuk hát, mit tud a magyar boyhood. Ritka az, amikor úgy állok fel egy dokumentumfilm megnézése után a székből, hogy nem azon agyalok, hogy melyik rendező tudná az adott sztoriból a legjobb játékfilmet rendezni. A Kix alkotói megteremtették számomra ezt az élményt és filmjük hatására az előbb…
-
A mesterről, David Lynch-ről
Oswald David Lynchtől búcsúzik Sokat gondolkoztam mit írjak a mesterről, David Lynch-ről. Mester volt mint Bowie, Cobain, vagy Dali. Mikor megtudtam, hogy elment, ürességet éreztem. Utoljára Bowie-nál volt ilyen. Olyan megszokott volt, hogy a világ része, mégis olyan másvilági volt az egész személye. Ezektől volt ő több mint ember. Alkotott csöndben, szerényen. Mikor megismertem a filmjeit még fiatal voltam. Volt amit nem értettem, de éreztem mikor néztem. Ebből tudtam, ő elért hozzám, képes volt beszélni velem. Sokszor mondtam, a film lehet terápia. Nyugtatott, felzaklatott, de mindig velem maradt. Így alkottam meg vele önmagam, a bensőmet, a lelkem díszleteit. Kék Bársony függöny Egy fekete autóban a Mulholland Drive-on. Útvesztőben Twin Peaks…
-
Üdvözlünk a Mozigrund Blogon! 🎬✨
Kedves Olvasóink! Nagy örömünkre szolgál, hogy itt is üdvözölhetünk titeket, a Mozigrund világában! A podcast csatornánk után most egy újabb kalandra indulunk – ezúttal írott formában. Ez a blog azért született meg, hogy még több tartalommal, érdekességgel és mélységgel gazdagítsuk azt, amit a filmekről, sorozatokról és a popkultúra világáról gondolunk és beszélünk. Itt megtalálod:🎥 Részletes elemzéseinket az epizódokhoz kapcsolódóan,📚 Kulisszatitkokat és érdekességeket a kedvenc filmjeinkről és sorozatainkról,📝 Kiemelt témákat és különvéleményeket, amelyeket nem mindig van időnk kifejteni a podcastban. Célunk, hogy még közelebb hozzuk hozzátok azt az élményt, amit a Mozigrund képvisel: közös gondolkodást, vitákat, rajongást és azt a különleges nézőpontot, amit mi képviselünk a filmek és sorozatok kapcsán. Köszönjük,…
-
Streamingnapló Január
Saltburn: Okosabbnak akar tűnni, mint amilyen valójában, de azért még így is elég szórakoztató 10/6 (Amazon Prime) Maestro: A film megnézése után pontosan annyit tudtam Leonard Bernsteinről, mint mikor leültem elé. Azt, hogy meleg volt és hogy sokat cigarettázott. 10/4 (Netflix) Tár: Eleinte kevésnek éreztem, aztán a második felében bemutatott bukástörténet emelt rajta vagy három pontot. Sajnálom, hogy annak idején kihagytam, örülök, hogy most pótoltam. 10/8 (Skyshowtime) Hat hét: Nagyon érzelmes történet. A budapesti peremvidék ábrázolása iszonyú hiteles. A karakterek jók, a cselekmény szépen felépített, a dráma jól átélhető. A vágás pocsék, a dialógusok pedig úgy kiáltanak egy jó scriptwriterért, mint újszülött csecsemő az anyjáért. Magyar filmes viszonylatban viszont abszolút…