Krusovszky Dénes – Levelek Nélkül

Krusovszky Dénes kétségkívül a jelenkor magyar irodalmának egyik legjelentősebb alakja. Az Akik már nem leszünk sosem és a Levelek nélkül című kötetei egyaránt a kortárs próza kiemelkedő alkotásai közé sorolandók. Előbbi a múlt és a jelen összefonódásával, az egyes generációk döntéseinek egymásra gyakorolt hatásaival és az egyéni felelősségvállalás kérdéskörével foglalkozó alkotás. Az Akik már nem leszünk sosem fő cselekményszála a közelmúltban játszódik. A kétezer-tízes évek elején és közepén, ahol a rendszerváltás környékén született fiatalok – az első olyan nemzedék, amely már teljes egészében a piaci átállás és a demokratikus átrendeződés utáni időszakban nőtt fel -, a húszas éveik derekán, kiábrándultan és illúzióktól megfosztottan próbálnak érvényesülni, illetve leginkább túllendülni az élet által rájuk mért múltbéli pofonok megrázkódtatásain. A könyv egyszerre korrajz és társadalmi dráma, a cselekmény két fő stációját pedig egy fiktív történelmi elbeszéléssel fűzi össze az író, amely nem pusztán kiegészíti a központi cselekményszálat, de különálló szövegrészletként önmagában is megállja a helyét. Ez a megbontott kronológiai szerkezet a második regényében is visszatér. A Levelek nélkül központi karaktere egy elmagányosodott kelet-magyarországi tanár, aki mellett elhaladt az élet, sivár, ingerszegény létének legfőbb kapaszkodóit a hivatásában, beteg édesanyja látogatásában és néhány közeli ismerős társaságában találja meg. A regény egyszerre reflexió a poszt-covid éra társadalmainak pszichés állapotára, miközben remek látleletet ad az ország vidéki kisközösségeinek belső dinamikájáról és struktúrájáról. Az író által megalkotott környezet mindkét mű esetében oly mértékben autentikusan ábrázolja a hazai társadalmi, szociális, média és hivatali viszonyokat, hogy olvasás közben szinte látjuk magunk előtt megelevenedni az egyes jeleneteket és szereplőket, akikkel napi szinten találkozhatunk mi is, akár a közösségi médiát böngészve, akár a sarki kisboltban történő vásárlásaink alkalmával. Ha van a kortárs magyar írótársadalomnak olyan egyénisége, akinek a szövegei ordítanak a megfilmesítésért, akkor az mindenképp Krusovszky Dénes.