Aktuális mondanivaló régi köntösben – A hosszú menetelés

A hosszú menetelés egyik legnagyobb erénye, hogy a nézőt folyamatosan rettegésben tartja, ahogy egyre inkább elmerülünk a fasiszta jegyeket hordozó új Amerika poklába, ahol a fiataloknak egyetlen kiút marad a nyomorból: a séta a halálon át.

Nem egy olyan alkotás készült az évtizedek alatt, amely Amerika disztópikus jövőjét hivatott bemutatni. Ráadásul ezek a történetek mindig is többet jelentettek a puszta látványos jövőnél: társadalmi tükörként szolgáltak a jelen világának, amellyel próbálták a nézők figyelmét ráirányítani az egyes problémák és válságok gyökerére. Így az évek alatt a hidegháború paranoiájától a klímaválság félelmeiig minden korszak megtalálta a maga sötét jövőképét a vásznon. A Blade Runner neonfényes, technológia uralta világa a mesterséges intelligencia és az identitás kérdéseit boncolgatta, míg Az éhezők viadala a média manipulációját és a társadalmi egyenlőtlenséget állította a középpontba. Vagy éppen a tavaly bemutatott Polgárháború, amely egy modernkori polgárháborús helyzetet vizionált Amerikában az elnök önkényes, diktatórikus módszerei miatt. Ezek a filmek nemcsak a félelmeinket jelenítették meg, hanem arra is rávilágítottak, hogyan gondolkodik Amerika önmagáról és a jövőjéről. Ebbe a táborba tartozik jelen filmünk, A hosszú menetelés, amely egy többéves háborútól megtépázott Amerikában játszódik.

A történet Stephen King azonos című regényét dolgozza fel, mely egy disztópikus, jövőbeli Amerikában játszódik. A sztori középpontjában egy kegyetlen verseny áll, az úgynevezett Hosszú menetelés. Az eseményre száz fiatal jelentkezik, akiknek el kell indulniuk egy országúton, és megállás nélkül kell sétálniuk. Viszont nem mehetnek négy mérföld/óra sebesség alá. Ha valakit háromszor figyelmeztetnek a kísérő katonák, azt azonnal lelövik. Nincs előre megadott táv: a menet addig tart, amíg csak egyetlen fiú marad életben. A győztes megkapja a „Legfelsőbb Díjat”, és bármit kívánhat az élettől.

A történet főhőse Ray Garraty (David Jonsson), egy Maine államból származó tizenhat éves fiú, akinek a menet során nemcsak a fizikai kimerüléssel, hanem a félelemmel, társai halálával és saját belső démonaival is meg kell küzdenie. A film lassan, de nyomasztó feszültséggel mutatja be, hogyan hullanak ki sorban a versenyzők, és hogyan változik a résztvevők közti kapcsolat, miközben olyan témákat érint, mint a totalitárius rendszerek kritikája, a háborúellenesség, az erőszak látványosságként való bemutatása, az emberi kitartás, a halálhoz való viszony és a túlélési ösztön, valamint a média, a tömeg és a hatalom felelőssége ezen eseményekben.

A hosszú menetelés nem mond semmi újat a témáival, ám aktualitásával képes mégis megfogni a nézőt, és elgondolkodtatni az erőszakos rendszerek mibenlétéről. Ehhez társul nem kevés kiváló színészi alakítás is.

David Jonsson hitelesen adja elő a folyamatosan formálódó fiatalt, akit a verseny végül teljesen átformál. Már az Alien: Romulusban is kiváló színészi alakítást láthattunk tőle; mindenképpen korunk egyik feltörekvő tehetségéről van szó. Továbbá kiváló a kémia a többi fiatal színésszel. Az antagonista, az Őrnagy szerepére pedig nagyszerű választás volt Mark Hamill, akinek dörmögő hangja sokat hozzátesz az alakításához. Bár a karakter maga nem éppen rétegelt, a veterán színész a legapróbb megmozdulásával is képes több mélységgel felruházni a figurát.

A hosszú menetelés egyik legnagyobb erénye, hogy a nézőt folyamatosan rettegésben tartja, ahogy egyre inkább elmerülünk a fasiszta jegyeket hordozó új Amerika poklába, ahol a fiataloknak egyetlen kiút marad a nyomorból: a séta a halálon át. És bár nem mond újat a témáival, azok aktualitása a mai világunk őrületében sajnálatos módon tagadhatatlan. Szóval akik egy minden ízében elgondolkodtató, való világunkra reflektáló filmre vágynak, azoknak bátran ajánlom A hosszú menetelést.