
A mesterről, David Lynch-ről
Oswald David Lynchtől búcsúzik
Sokat gondolkoztam mit írjak a mesterről, David Lynch-ről.
Mester volt mint Bowie, Cobain, vagy Dali.
Mikor megtudtam, hogy elment, ürességet éreztem.
Utoljára Bowie-nál volt ilyen.
Olyan megszokott volt, hogy a világ része, mégis olyan másvilági volt az egész személye.
Ezektől volt ő több mint ember.
Alkotott csöndben, szerényen.
Mikor megismertem a filmjeit még fiatal voltam.
Volt amit nem értettem, de éreztem mikor néztem.
Ebből tudtam, ő elért hozzám, képes volt beszélni velem.
Sokszor mondtam, a film lehet terápia.
Nyugtatott, felzaklatott, de mindig velem maradt.
Így alkottam meg vele önmagam, a bensőmet, a lelkem díszleteit.
Kék Bársony függöny
Egy fekete autóban a Mulholland Drive-on.
Útvesztőben Twin Peaks irányába.
Tudom veszett a világ, de kint a homokdűnék között őt mostmár boldognak látom.
Iszok egy kávét a margódra.
Te is tegyél így John-al és Jack-el.
Szerencsés vagyok, hogy e földön osztozhattam veled.
David Lynch 1946-2025
