A tanári szoba

Képtelenség érzelmileg nem bevonódni ebbe a történetbe. Csak sajnos feloldás híján akaratlanul is a szélsőségek csapdájába kerül az ember.

Ugyan ezt éreztem a Vadászat esetén is, de ott a rendező végül megteszi azt a gesztust, hogy a film végén kivezeti a nézőből a feszültséget. Mads Mikkelsen óvóbácsijához képest a Tanári szoba tanárnője képtelen arra, hogy kiálljon az igaza mellett. Nem azért, mert eszköztelen vagy, mert akaratgyenge jellem volna. Egyszerűen túl jó pedagógus és túl önzetlen ahhoz, hogy a saját igazát egy növendéke kárára képviselje. Leone Benesch fantasztikus a szerepben. Egyszerre nagyon karakán és esendő. Talpraesett, de bizonytalan. Ismét egy kiváló női alakítás most már sokadszorra az elmúlt időszak filmjeit tekintve.

Külön öröm volt látni végre olyan z, sőt már inkább alfa generációs fiatalokat, akik nem csak a nemi identitásuk megélése kapcsán éreznek igényt arra, hogy képviseljék az érdekeiket, de egyéb polgárjogi vonatkozású tudatosság is fellelhető bennük. Jóllehet a film megadja a kritikai nézőpontját is ennek a jelenségnek. Mi lesz azzal a társadalommal, amelynek vétkes tagjai minden jogi eszközt és reprezentációs felületet megkapnak arra, hogy kibújjanak a felelősségvállalás és az elszámoltatás alól?

Közben pedig látjuk az alaptalanul megvádolt muszlim hátterű kisgyereket, aki a származása miatt, mindenféle körültekintő vizsgálat nélkül, egyből a lehetséges bűnelkövetők sorában találja magát. A Tanári szoba ilyen és ehhez hasonló témákat boncolgat és remekül ábrázolja azt, hogy milyen nehéz manapság egy sértett embernek a saját érdekeit szem előtt tartva megküzdenie az igazáért illetve, hogy milyen veszélyeket hordoz ha az igazság megismerésének szándékát felülírják a céltalan szolidaritási kezdeményezések.

Nagyon fontos film.