A Fattyú

A Fattyú a tökéletes történelmifilmes mestermunka prototípusa. Egy remekül megírt történet, amely tartalmazza a klasszikus, lineáris cselekményű elbeszélések jól ismert egységeit és a hős-antihős felosztású szembenállás karakterábrázolási sajátosságait. A film azonban mégsem a patetikus hollywoodi klisék szerinti lezárással ér véget, habár van benne bőven elég nyál így is. A rossz ugyan elnyeri méltó büntetését, a jó azonban koránt sem visz mindent, legalábbis ami a materiális térben megszerezhető javakat illeti. Kicsit az Igazság és jog című 2019-es észt filmmel tudnám párhuzamba állítani, ami persze egy jóval gyengébb és unalmasabb alkotás, mint a Fattyú, már ami a produkciós értékét illeti, de maguk a karakterek, a cselekmény fordulatai és a történet végkicsengése is azonosságokat mutat.

Mads Mikkelsen, mint mindig most is briliáns alakítást nyújt. Nem tudom, hogy van-e jelenleg nála magasabb minőséget képviselő európai színész. Nem sorjáznak a nevek a fejemben az biztos. És szintén kiemelném Kristine Kujath Thorp nevét, aki a szintén nagyszerű 2022-es Rosszul vagyok magamtól című norvég filmben már megvillantotta tehetségét, itt egy ahhoz képest teljesen más szerepben is kiváló alakítást nyújt.