Hátralévő életem első napja

Toni Servillo korábban a Nagy Szépség főszereplőjeként, Paolo Genovese pedig a Hely című film rendezőjeként vett le a lábamról, így kétségem sem volt afelől, hogy kettejük legújabb közös munkája a Hátralévő életem első napja is egy kötelezően megnézendő film lesz a számomra. A végeredményben pedig ezúttal sem csalódtam.. akkorát.

Adott négy elveszett lélek, akiket az életkörülményeik a depresszió feneketlenül mély gödrébe taszított és kilátástalanságukból önnön életük feladásában látják az egyetlen lehetséges kiutat. Azonban a gondviselés Toni Servillo képében ad számukra egy utolsó esélyt arra, hogy revideálják korábbi álláspontjukat és megbékélve önmagukkal és életük viszontagságaival, tovább gyarapítsák az élők sorát.

A film egy nagyon magával ragadó óda az élethez. Egy szívmelengetően humanista alkotás, melyet a legjobban talán a Sunset limited pozitív hangvételű ellenpárjaként lehet értelmezni. Csakhogy amíg a Tommy Lee Jones – Samuel L. Jackoson által fémjelzett kamaradráma az öngyilkosság problematikáját végtelenül intellektuális módon relativizálja, addig a Hátralévő életem első napja sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek kihangsúlyozására, ezáltal kevésbé igyekszik leásni az öngyilkosok pszichéjének mélyrétegeibe, ami helyenként a felszínesség érzetét kelti. Ráadásul a film látható módon nehezen birkózik meg azzal a feladattal, hogy mind a négy karaktert elmélyülté és az öngyilkossággal kapcsolatos motivációjukat egyaránt átélhetővé tegye. Ennek a problémának végül az a karakter válik a legnagyobb kárvallottjává, akinek egyedüliként látszólag nincs semmiféle jól detektálható indoka az öngyilkosságra és aki pont emiatt lehetne a szuicid hajlammal kapcsolatos vizsgálódás legideálisabb alanya.

Eltekintve a karakterábrázolási hiányosságoktól és a helyenként kissé szirupos jeleneteitől a Hátralevő életem végső soron tényleg egy csodaszép alkotás, amely néhol még azt a bravúrt is képes elérni, hogy a nem túl önfeledt öngyilkos tematika ellenére is megnevetteti a nézőjét és ami talán még ennél is fontosabb, hogy képes volt végig benntartani a szentimentalizmussal átitatott világában.