Fleabag

A Fleabag az a fajta sorozat, amelybe nagyon nehéz belekötni és amely ennek ellenére mégsem lesz egy maradandó élmény a számomra.

Ennek egyik legfőbb oka, hogy a készítők szemmel láthatóan kényesen próbáltak ügyelni arra, hogy megtartsák a műfajok közötti egyensúlyt és se a drámai se a vígjátéki elemek ne dominálják le a cselekményt. Mondhatjuk, hogy ez maga a tökéletes dramedy formula, amelyben ennyire kiegyensúlyozottan vannak jelen mindkét zsáner összetevői. Viszont ezzel együtt jár az is, hogy így a drámaiság mögül hiányzik a kellő fedezet, amely megalapozhatná, hogy a poénok kellően nagyot üssenek.

Persze kár lenne eltagadni, hogy a sorozat első évada irtózatosan vicces. Elképesztően sok a helyzetkomikum, a negyedik fal lebontása telitalálat és a főszereplőt alakító Phoebe Waller-Bridge is nagyon szórakoztató jelenség. Mégis egy ponton túl kiszámíthatóvá, sőt egyenesen erőltetetté válnak a punchline-ok és a második évad végére ellaposodik a történet is, amely ugyancsak a kellő mértékű drámaiság hiányával indokolható.

Mindezekkel együtt egy esélyt érdemes adni neki, mert az első pár rész tényleg nagyon pörgős és szórakoztató. Ráadásul egy gyorsan darálható sorozat, rövid részekkel, amely megkönnyíti a fogyasztását.