Utódlás (Succession)

Az HBO legújabb sikersorozata négy évadon keresztül engedett betekintést egy szupergazdag és befolyásos fiktív amerikai médiavállalat működésébe. Indulásakor talán még az alkotók sem hitték, hogy a történet végeztével a sorozat gyakorlatilag „kult” státuszba emelkedik. Az elmúlt évek messze legkiemelkedőbb alkotása, egy modern dráma, egy brutálisan erő szatíra, egy borzasztóan precíz korrajz és egy szinte minden szempontból tökéletes történet. Az elmúlt 10-15 év filmművészete erősen fókuszált a társadalom elitjéhez tartozó, érinthetetlen, rengeteg pénzzel és befolyással rendelkező egyének lélektani feltérképezésére. A kiváltságosok élete nem pusztán az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenségek demagóg karikírozása vagy a 2008 óta egyre harsányabb elitellenes, populista szólamok filmművészeten keresztüli meglovagolásának szempontjából vált alkotások egy bizonyos részének témájává, de egyre nagyobb szerepet kap az elitpózíciójuk következtében a hatalom bűvkörének mámorító hatásától megrészegült egyének pszichés torzulása is. Az Utódlás persze jóval több egy egyszerű rendszerkritikus sorozatnál. Ez egy családi dráma, melynek középpontjában egy, a társas viszonyait a kapitalista, üzleti szemlélet logikája által ápoló apa és az apjuk hatásától inkompetenssé, esetenként diszfunkcionálissá váló, ugyanakkor lelkileg meglehetősen kiszolgáltatott és érzékeny gyermeki állnak. Az Utódlást ebben a tekintetben a leginkább a Keresztapa trilógiához tudnám hasonlítani. A gengszterkedés helyett itt ugyan a piaci óriások emberi léptéket nem ismerő üzleti ügyei képezik a sorozat kirakatát, de a felszín alatt a különböző emberi archetípusok hatalomhoz fűződő kapcsolata bontakozik ki. A karizmatikus Don helyén ezúttal egy minden hájjal megkent médiamogul áll, a trónörökös jelöltek pedig egytől egyig képtelenek felnőni apjuk formátumához. Az Utódlás legnagyobb erénye a briliánsan megírt forgatókönyvben rejlik. A cselekmény végig konzisztens marad, ugyanakkor nem mellőzi a váratlan, de a narratív szerkezetbe tökéletesen beleillő fordulatokat. Ezen túlmenően a kivételesen hiteles színészi játék és a pazarul működő, cinikus humorral átszőtt párbeszédek teszik tökéletessé ezt az alkotást.